Mindig lenyűgöz, ha tanúja lehetek annak, ahogyan valaki számára elérhetővé válik a (magyar) nyelv, ahogyan képessé válik a (magyar) nyelv használatára, ahogyan rutinná válik a magyar nyelven való gondolkodás. Előbb-utóbb készségszintre emelkednek bizonyos képességek és észrevétlenül természetessé válik a magyar nyelven való létezés a beszélő számára. Ha pedig nem csupán tanúja, de valamilyen módon részese is lehetek ennek a folyamatnak, az egészen kivételes lehetőség számomra. A nyelv/tudás néhány szempontból olyan, mint a szeretet: bármennyi embernek adhatok belőle, nekem nem lesz kevesebb; hidat képez a személyek között, és elengedhetetlen a valódi közösségként való működéshez. Nyelvtanárként tehát nem csupán funkcionális eszközt szeretnék adni tanulóim kezébe, hanem olyan képességet, mely által részévé válhatnak egy közösségnek, utat találhatnak embertársaikhoz és kifejezhetik belső tartalmaikat, hogy ezzel is gazdagítsák a környezetüket. Arra törekszem, hogy a tanulók megtalálják helyüket szűkebb és tágabb közösségeikben; sikeresen illeszkedjenek be és igazodjanak el úgy a Kőrösi életében, mint más kortárs közösségeikben, vagy a társaslét bármely területén. Ebben pedig minden bizonnyal hasznukra lesz a magyarnyelv-tudás.
